Hírek, események, semmiségek, spontán impulzusok Bartuc Gabriella tolmácsolásában- mert nekünk jár a valóság

Ami az újságból kimarad

Hitchcock Akaliban

2014. december 26. - Bartuc Gabriella

Fekete madarak tömegét láttuk pénteken délután Balatonakali határában, a dörgicsei elágazásnál az út mellett. Hitchcocki asszociációkat keltenek (Birds, 1963), persze semmi apokalipszis, támadás meg végítélet :) , mint Bodega Bay-ben, ezek itt csak tollászkodnak, várakoznak,…

Tovább

Mennyből az angyal, avagy Noémik a Budakeszi buszon

Karácsony előtti utolsó tülekedés a mit tudom én melyik bevásárló központban Budán, iszonyatos embertömeg. Délután fél négy. Indulni kellene haza Veszprémbe, de én még rábeszélem Noémit, nézzük meg Zsigmondot, olyan szépen növöget, napról-napra okosodik, látni kell, no,…

Tovább

Az élet felnagyított képe avagy a dolgok lírai magánya - Rembrandt és Vermeer Budapesten

Az élet felnagyított képe avagy a dolgok lírai magánya Rembrandt és Vermeer Budapesten Elszántan vallatom Rembrandt utolsó önarcképét, amelyet halála évében, 1669-ben festhetett, s amit a firenzei Uffiziből kölcsönzött a Szépművészeti Múzeum nagyszabású tárlatára, a…

Tovább

Végel kegyetlen színháza - Budapesten vendégszerepelt az Újvidéki Színház a Neoplantával

Modern apokalipszis történetnek is felfogható az előadás, civilizációs kollapszus, amivel szembe kell nézni és reagálni rá. Ez nem az én Újvidékem, ám elismerem, hogy ezen az estén erőtlenül hangzott a multikulturális közösség örömeinek emlegetése a háborús tényekhez, a…

Tovább

Az őszinteség buktatói

Kétségbeesett nevetéssel zárul Ibsen drámája, A vadkacsa a veszprémi Petőfi Színházban, Guelmino Sándor rendezésében A sötét igazságnál néha többet ér a hazugság, amely felemel? Avagy legyen igazság, ha belepusztul is a világ? Szabad-e, kell-e igazat mondani? Az…

Tovább