Hírek, események, semmiségek, spontán impulzusok Bartuc Gabriella tolmácsolásában- mert nekünk jár a valóság

Ami az újságból kimarad

Behódolás – Európának annyi?

2016. január 07. - Bartuc Gabriella

Olvasom a francia irodalom leírhatatlan és kimondhatatlan nevű, ellentmondásos szerzője, Michel Houellebecq új regényét, a Behódolást. Csak most jutottam hozzá a magyar fordításhoz, franciául a Charlie Hebdo párizsi szerkesztősége elleni támadás napján jelent meg, egy évvel ezelőtt, amikor iszlám szélsőségesek megölték Houellebecq barátját is, aki interjút közölt vele a szatirikus lapban éppen erről a regényéről, ami nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy Franciaországot, illetve Európát elfoglalja az iszlám.

img_2406.JPG

A francia George Orwell szerint Európának, a demokratikus világ civilizációs vívmányainak annyi. Muzulmán nyeri a francia választásokat 2022-ben, Franciaországnak muzulmán elnöke lesz, azért szavaznak rá a baloldaliak és a konzervatívok is, hogy a szélsőséges nacionalista Marine Le Pen hatalomra jutását megakadályozzák. Ránk, nőkre különösen nem vár jó világ, visszatér a patriarchátus, a többnejűség, a nők eltűnnek a munkaerőpiacról, az egyetemeken hellyel-közzel még maradhatnak, de csak lefátyolozva. Tulajdonképpen csak az általános iskolai képzés lesz kötelező a Muzulmán Testvériség nevű fiktív párt győzelme után Franciaországban, a nőknek utána legfeljebb háztartásvezetés ajánlott. Na most, hogy ebben mennyi az irónia, a szatíra, a csavar, ahogy mindezt Houllebecq leírja, ítélje meg mindenki maga. Ránk bízza az író, mit olvasunk ki belőle, hogyan értelmezzük, ő igazából nem lázít az iszlám ellen, annak ellenére, hogy egyik interjújában állítólag „kretén” vallásnak nevezte. Sőt, némi humorral nyakon öntve ugyan, de azért eltöpreng például azon, mennyivel könnyebb az arab nőknek, mint a mai nyugat-európai üzletasszonyoknak. A Behódolás magyar fordításának 95. illetve 97. oldalán például ezt írja: „A gazdag szaúdi nők, akik egész nap áthatolhatatlan fekete burkát viselnek, este paradicsommadárrá változnak, áttetsző mintázatú harisnyatartót és melltartót, színes csipkével és ékkövekkel díszített tangabugyit vesznek fel; éppen fordítva, mint a nyugati nők, akik napközben elegánsak és szexik, mert a társadalmi státuszuk ezt követeli, de amikor hazaérnek, kiszáll belőlük minden erő, kimerültségükben laza és formátlan holmikba bújnak, és ezzel minden csábítási szándékról lemondanak.„ „(…) elgondolkodtam Annelise és a többi nyugati nő életén. Reggel felkel, valószínűleg beszárítja a haját, majd gondosan felöltözik a szakmai státuszához illően, ami azt hiszem Annelise esetében inkább jelent elegánst, mint kihívót, tehát gondosan megtervezi a kinézetét, nyilván jó sok időt eltölt vele, majd elviszi a gyerekeket óvodába, a munkanapja mailezéssel, telefonálással és különféle találkozókkal telik, este kilenc felé ér haza, kimerülten (Bruno hozza el a gyerekeket az oviból, ő vacsoráztatja meg őket, neki köztisztviselői munkabeosztása van), ekkorra Annelise-ből már kimegy minden erő, kinyúlt pólóba és melegítőgatyába bújik, így mutatkozik ura és parancsolója előtt, és Bruno úgy érzi, nyilvánvalóan úgy érzi, hogy tulajdonképpen itt kicsesztek vele, sőt Annelise is úgy érzi, kicsesztek vele(…)”

A Behódolás főhőse egy 44 éves érzéketlen, reményvesztett, öngyilkos hajlamú kreatúra, aki a szex és az evés iránt mutat csak érdeklődést, na jó, és doktori dolgozatának témája, a dekadens író, Huysmans gondolatai iránt. Ez a francia egyetemi tanár képtelen a szeretetre, kötődésre, bármire. Semmi értelme az életének és ezt ő is tudja. Amikor zsidó barátnője szülei nyomására kiköltözik Izraelbe a franciaországi politikai helyzet miatt, fel sem vetődik benne, hogy marasztalni kellene. Anyjára az „idegbeteg kurva” jelzőt használja. Apja halálával kapcsolatban egyedül az öreg terepjáróján és vadász szenvedélyén töpreng el, ezekről nem is tudott, részletesen leírja a Mitsubishi Pajero Instyle terepjáró típus tulajdonságait.

A Behódolás nyilván nem a legjobb regénye Houellebecq-nek, az eleje érdekes, utána elnagyolja, sablonokból építkezik, mint egy szappanoperában, pont akkor sétálnak be a képbe emberek, amikor szükség van arra, hogy valaki elmagyarázza, mi történik a polgárháború szélére sodródott országban. Nem átallja azt az aranyköpést sem bevetni, hogy akinél a gyermek, annál a politikai győzelem. A világ meghódítására törő iszlám a szaporodásra hajt, miközben a civilizált világ ernyedten kihal. Közhely, a konzervatív pártok előszeretettel példálóznak vele, lehet nevetni rajta, de igaz, láttuk mi ezt kicsiben Koszovón például, ahol az albánok stratégiája is ez és eddig nagyjából bevált nekik.

Én legjobban azt élvezem ebben a regényben, ahogyan leleplezi a hangadó kortárs politikai trendeket, a pártok közhelyes gondolkodását, átlátszó stratégiáit, működési mechanizmusait. Tökéletesen érzi az ellentmondásokat, amikkel működnek. Például, amint megnyeri a választást a Muzulmán Testvériség Franciaországban, azonnal átnevezik a Sorbonne-t Iszlám Egyetemre, ahol csak hithű muzulmán tanárok taníthatnak, a többit azonnal kirúgják.

Orwell 1948-ban megírta 1984-et, nagyjából be is jött a szép új világ.:) Houellebecq most vizionálta mi lesz 2022-ben. Remélem, nem válik valósággá. Ja és a behódolás ebben a kontextusban nem rosszat jelent, hanem ez „az emberi boldogság csúcsa”, „amikor egy férfi behódol Istennek”.

A bejegyzés trackback címe:

https://bartucgabi.blog.hu/api/trackback/id/tr128249816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edit Domján 2016.01.08. 09:08:08

Annyiban van realitása Houellebecq utópiájának (mert férfi szempontból annak tartom a regényt, nem disztópiának), hogy kifejezi a frusztrált európai férfiak öntudatlan vágyait. Ők tényleg szívesen áttérnének a többnejűségre (Houellebecq hősét is ez vonzza legjobban az iszlámban, át is tér), és igen tetszene nekik, hogy a családban megfellebbezhetetlen tekintélyekké váljanak. Sok-sok bizonytalanságtól megszabadítaná őket a muszlim vallás. Nem tartom véletlennek, hogy fiatal keresztény férfiak szép számban válnak már ma is muszlim vallásúvá. Csak egy dologgal nem számol Houellebecq, azzal, hogy az arab nők ugyanúgy meg fogják járni a női emancipáció útját, mint azt az európai nők megjárták. A globalizációnak, magyarán az egész világra kiterjedő kapitalizmusnak van egy ilyen előnye, persze sok hátrány mellett. A tőkét nem érdekli, hogy a tehetség, az ötlet kitől származik. Ha nőtől, azt is elfogadja, mert a tehetség, az ötlet megsokszorozza a pénzt. S akkor igenis fel kell szabadítani a muszlim nőket is, hogy a tehetségük működni tudjon.

Edit Domján 2016.01.08. 09:19:19

Ezt a Koszovó-ügyet nem értem. Attól, hogy Koszovóban az albánok kerültek többségbe (s szerintem nemcsak a születésszám alakulása miatt, ott volt egy jelentős szerb kitelepülés is), még nem lett olyan nagyon jó az albánoknak. Sőt, valószínűleg rosszabb lett, mert képtelenek normálisan működtetni az államukat. Különben miért indultak meg észveszejtő sebességgel Németország felé másfél éve.