Minden gyermek költő.

Látom Zalán unokáját a Facebookon, ahogy szívből nevet a világra. A mi 16 hónapos Zsigmond unokánk is szívvel-lélekkel tud örülni minden semmiségnek, például ha átszalad a kerten egy kajla kutya, vagy ha fázósan is, de nyávognak a kóbor cicák, vagy ha szappanbuborékokat fújunk. Egész testén, a feje búbjától a lábujjáig végigfut az öröm, hogy belerázkódik, felvillanyozódik az érzéstől, pillanat töredéke alatt átlényegül az arca, a mozdulatai.

Érti a viccet is, ha tréfát csinálunk például valamilyen beszédpróbálkozásából. A múltkor Ottót elhalmozta a mesés könyveivel, hordta neki egymásután a polcról és amikor odaadta, olyasmit mondott, hogy „tan”, mire Ottó lefordította, hogy „danke”. Tan, danke. Mondogatták egymásnak, mint a bohócok és közben gurultak a nevetéstől. Amikor szombaton ott voltam náluk, puff bekapcsolta a rádiót (minden műszaki cikket, kütyüt rögtön megkaparint és kezelésbe vesz, az anyja ipadje a kedvence, nem csak azért, mert rajzfilmek is vannak rajta). A rádió a Petőfire volt állítva, valami jó ritmusos zene szólt és Zsigmond azonnal elkezdett táncolni, rázta, riszálta magát és a keze is úgy járt hozzá, mint a diszkóban és forgott egészen szédülésig, rá az ágyra. Meg kellett dögleni a nevetéstől. Egy Fenyvesi, aki táncol. Ehhez tudni kell, hogy se az apját, se a nagyapját nem láttam még táncolni, a legkülönfélébb alkalmakon ellenálltak. Ezért is olyan mókás, hogy mi ütközik ki az utódokon. Még majd táncoló dervis lesz a gyerekből. :)

Abszolút megfigyeli, mit csinálunk körülötte és utánozza. Például nekem azonnal bemutatta a mosógéphasználatot, ahogy kimondtam, hogy kiteregetjük a ruhákat. Bebújt, kiszedte, utána újra bebújt derékig. Aztán becsapta a mosógép ajtóját, kinyitotta és sürögve forogva úgy tett, mintha újra megpakolná szennyessel, majd fogta a mosószeres flakont és szerencsére anélkül, hogy levette volna a kupakját, sitty-sutty, többször is beöntötte a gépbe az anyagot. :)

Nem is tudom, micsoda ösztön hajtja a gyerekeket az élettel járó foglalatosságok elsajátítására, gyakorlására, a dolgoknak az akarat és a szuggesztió erejével való irányítására. Ők még ismerik a telepatikus kommunikációt, a rejtjeles kifejezésmódot, ami nagyon is érthető és megfejthető. Beléjük van kódolva az erőfeszítés, emberré válni, szembeszállni az abszurd mulandósággal, értelmet kölcsönözni mindennek, annak is, aminek nem igazán lehet.

Minden gyerek költő – mondta volt valaki. És a költő olyan, mint a kisgyermek. Szórakoztatóak és nagyon lehet őket szeretni. Korlátlanul szabadok, kegyetlenek és szelídek, előcsalják az emberekből a legféltettebb titkaikat, legtitkosabb tulajdonságaikat. Zsigmonddal bégetünk, mekegünk, brekegünk, nyávogunk, kukorékolunk, ugatunk és nyikorgunk, mint a talicska. Be, be. Nyik-nyak. Ezt már tudja mondani, huncut mosoly kíséretében.