Fekete madarak tömegét láttuk pénteken délután Balatonakali határában, a dörgicsei elágazásnál az út mellett. Hitchcocki asszociációkat keltenek (Birds, 1963), persze semmi apokalipszis, támadás meg végítélet :) , mint Bodega Bay-ben, ezek itt csak tollászkodnak, várakoznak,…

Karácsony előtti utolsó tülekedés a mit tudom én melyik bevásárló központban Budán, iszonyatos embertömeg. Délután fél négy. Indulni kellene haza Veszprémbe, de én még rábeszélem Noémit, nézzük meg Zsigmondot, olyan szépen növöget, napról-napra okosodik, látni kell, no,…

Az élet felnagyított képe avagy a dolgok lírai magánya Rembrandt és Vermeer Budapesten Elszántan vallatom Rembrandt utolsó önarcképét, amelyet halála évében, 1669-ben festhetett, s amit a firenzei Uffiziből kölcsönzött a Szépművészeti Múzeum nagyszabású tárlatára, a…

Napok óta Led Zeppelin szól itthon, Ottó így hangolja fel magát a veszprémi antikvárium hétfő délutáni programjára. Ízlelgetem én is, él még ez a zene, vagy mulandó? Az az igazság, rám soha nem voltak nagy hatással, nehéz megmondani, hogy miért, hiszen a legnagyobb rock…

Modern apokalipszis történetnek is felfogható az előadás, civilizációs kollapszus, amivel szembe kell nézni és reagálni rá. Ez nem az én Újvidékem, ám elismerem, hogy ezen az estén erőtlenül hangzott a multikulturális közösség örömeinek emlegetése a háborús tényekhez, a…

Kétségbeesett nevetéssel zárul Ibsen drámája, A vadkacsa a veszprémi Petőfi Színházban, Guelmino Sándor rendezésében A sötét igazságnál néha többet ér a hazugság, amely felemel? Avagy legyen igazság, ha belepusztul is a világ? Szabad-e, kell-e igazat mondani? Az…