Az emberek kezébe került a világ. El fogják veszejteni. Ezért már csak sírni lehet, csak a zokogás maradt. Külön katedrát kellene nyitni a sírás tudományának, bevezetni a sírás tantárgyát – javasolja a lüke fiú Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című hőskölteményében,…

Modern apokalipszis történetnek is felfogható az előadás, civilizációs kollapszus, amivel szembe kell nézni és reagálni rá. Ez nem az én Újvidékem, ám elismerem, hogy ezen az estén erőtlenül hangzott a multikulturális közösség örömeinek emlegetése a háborús tényekhez, a…

Kétségbeesett nevetéssel zárul Ibsen drámája, A vadkacsa a veszprémi Petőfi Színházban, Guelmino Sándor rendezésében A sötét igazságnál néha többet ér a hazugság, amely felemel? Avagy legyen igazság, ha belepusztul is a világ? Szabad-e, kell-e igazat mondani? Az…

Pillangók nyári sütkérezése. Ez jutott eszembe, miközben néztem Mozart Cosi fan tutte című operáját Jiri Menzel rendezésében. Merthogy Dallos Zsuzsa elvitt az Operába, hogy megnézzük mit talált ki a világhírű rendező. Mondhatom, nem sokat, sőt, mit szépítsem: semmit. Mély…

Orpheusz és Euridiké dilemmái Oláh Horvát Sára rendezésében, Cocteau nyomán Orpheusz és Euridiké az egyik legnyugtalanítóbb a legendák közül. Eredetileg, az ókori hitregében a halált is legyőző szerelemről szól, amikor feleségét elnyeli az alvilág, a költő érte megy,…