„Az emberiség a történelemből nem tanult, újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat.” „Általában nem a hosszú távú gondolkodás jellemzi az emberiséget, könnyen bedől a rövidtávú haszon ígéretének az ember.” „A demokrácia a kellően kiművelt, elegendően tehetős, politikai erényekkel rendelkező társadalmak fényűzése.” Ezeket az aforizma tömörségű idézeteket jegyeztem fel magamnak Papp Sándor szerda esti előadásán a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Bizottsága székházában.
A száz évvel ezelőtt kitört első világháború volt az est témája - sajátos megközelítésben. Többek között annak a mentalitástörténeti abszurditásnak az okait kereste, hogyan történhetett, hogy 1914 nyarán egész Európa ujjongott. „Az első világháború kitörésének napjaiban készült kép Budapest egyik főútvonalán nagy tömeget mutat; ünneplőbe öltözött emberek, a kezek kalapokat emelnek a magasba, a kép közepén fiatalember ünnepi öltözékében, csokornyakkendő- vel, Girardi-kalapban, s kezében egy tábla, rajta a felirat: „Éljen a háború!” Sajátos mentalitástörténeti abszurditás: egész Európa ujjong, vége a tespedt, tunya, a status quo-t bemerevítő békeidőszaknak. A háború itt nem vérözönként, pusztulásként, szenvedésként és halálként jelenik meg, hanem mint az előbbiek alternatívája. Egy bizonyos: a háború kirobbantását üdvöző valóságos tömeglelkesedés nem csupán a mesterségesen felkorbácsolt nacionalizmus következménye volt. Nem is csak a meglepően hosszú békekorszak nyomán természetszerű tapasztalatlan naivitásé, ami a háborúban izgalmas-romantikus kalandot látott. Huszáros bravúr, alapos, villámháborús tervezés, kimeríthetetlennek látszó embertartalék, hatalmas ipari potenciál, addig még nem látott pusztító erejű fegyverek – mind-mind a háború gyors befejezését vizionálták.” (…) „A háborútól sokan sérelmek és megaláztatások jóvátételét, valamiféle igazságtevést vártak.” (…)
„A több mint négy évig elhúzódó, véres és tömegpusztító állóharcok, a sírgödörre emlékeztető lövészároklét, a halottak, az eltűntek, a hadifoglyok és a megnyomorítottak, hadiözvegyek és hadiárvák elképesztő tömege, a hátországok keserves nélkülözései, az országokon áthengerlő frontvonalak, hamarosan lelohasztották a lelkesedő várakozásokat, és keserű csalódásokat hoztak. A háború semmiben sem tudott igazságot tenni, mert még a halált és a nélkülözést sem egyenlő mértékben mérte. Hadiszállítókat gazdagított, háborús spekulációs vagyonokat alapozott meg, hadikötvények kényszer-vásároltatásával megfosztotta az embereket utolsó tartalékaiktól is, több és több újabb igazságtalanságot, sérelmet és megaláztatást hozott.” (….)
„A háború alatt a Monarchia 9 millió embert állított fegyverbe, közülük 3,4 milliót Magyarország és Horvátország területéről. A 9 millióból 1,1 millió esett el, 3,6 millió sebesült meg, s több mint 2 millió került hadifogságba.
A kérdés – bár akadémikus – mégis kikívánkozik belőlünk: mindez elkerülhetetlenül szükségszerű volt-e?”
Azért tudom ilyen pontosan idézni a tanár úr szavait, mert az előadása alapjául szolgáló szövege megjelenik a Vár Ucca Műhely folyóirat szerkesztés alatt álló, hamarosan kijövő számában, onnan kölcsönöztem köszönettel.
„Minden emlékezés üzenet – fogalmazott a professzor -üzenet annak a kornak, amelyben emlékezünk, a jelennek és a jövőnek, s ha az emlékezés, az emlékek nem ’boldogítanak’, akkor egyben intelem is. A történelem azt nem tudja megmondani, hogy a jelenben mit tegyünk, de arra gyakran kíméletlen élességgel mutat rá, mit kell elkerülnünk.
Az első világháború emlékeit történelmünkben a gyász hangulata övezi. A Monarchia, benne a történelmi Magyarországgal középhatalomnak számított, s a háborút követő békediktátumok országunk területének kétharmadát, népességének pedig közel felét elszakítva a kisállamiság helyzetébe taszítottak bennünket.”
A háborús hisztéria, a tömegpszichózis, a szenvedés példáit a professzor irodalmi alkotások egész során keresztül érzékeltette. Thomas Mann, Ady, Babits, Karl Kraus, Remarque. „Csak egy éjszakára küldjétek el őket; /A pártoskodókat, a vitézkedőket. „ - idézte Gyóni Géza versét többek között. De a népdalról sem feledkezett meg: Ha kimegyek a doberdói harctérre/ Feltekintek a csillagos nagy égre/ Csillagos ég merre van a magyar hazám….
Hogy végezetül egy személyes vallomással se maradjak adós. Az első világháború nekem egyet jelent a fejlövéssel. Dédapám, Király Mátyás fejlövést kapott az első világháborúban katonaként, amibe belehalt. Jablonszky Mária dédnagyanyám egyedül nevelte fel három gyermeküket, köztük a nagyapámat. Ki tudja, milyen irányt vett volna az életünk, ha Szarajevóban nem lövi le Gavrilo Princip az osztrák-magyar trónörököst?
Ez volt a „ Történelmünk lelki örökségei” sorozat első előadása a Veab-székházban. Az új elnök, Pósfai Mihály bejelentette, ezen kívül két másik témakörben is előadássorozat indul Veszprémben. Az egyik a szőlő és bor, a másik pedig az űrhajózáshoz köthető fejlesztések, köztük a 4 D-s nyomtatás. Szeptember 26-án Jásdi István borász és Kocsis László lesz az akadémián a vendég.
A képeken Király Mátyás, Pesznyák dédmama van a gyerekeivel, köztük Király Piroska nagymamával, Sanyi bátyjával és Károly bátyjával. Az utolsó képen pedig a világháborús hősök emléktáblája látható Adáról, Vajdaságból. Köszönet Király Jánosnak a képekért.
