Boldogan szedem a diót késő délután, amikor hazaérek a munkából. Esőben keresgélek a vizes fűben, avarban. Lehántom a zöld, fekete burkot a termésről. Nincs diószedési kultúrám, sose volt diófánk eddig. Ez a lovasi az első. Így aztán nem tudom például, hogy érdemes-e egyáltalán bíbelődni a fekete aszott diófejekkel. Nyilván rosszak. De nincs szívem eldobni őket. Olyan illatos a dió zöld/fekete burka még ilyen nyálkásan, rohadtan is. Eddig csak a dióleveleket szagolgattam. Szokásom volt letépni egy diólevelet és összemorzsolni a tenyeremben, közben szagolgatni. Pontosan érzem most is a dióburok illatát, de nem tudom leírni, nem tudom mihez hasonlítani ezt a szagot. Nagyokat szippantok a levegőből a diófa alatt és közben erőt veszek. Néha megállok kitárt karokkal és hagyom, hogy belém áramoljon a mindenség. Messziről három macska figyel. Két cirmos és egy fekete. Barátságos macskakolónia él a szomszédban, egyből megbarátkoztak velem is a konyhaablakon keresztül. Nem tudom, a mi macskánk mikor szokja meg őket. Egyelőre kerülik egymást. Pontosabban a mi cicánk idegbajos városiként viselkedik, miközben ezek a falusi macskák olyan természetesen életrevalók és boldogok. Mint én a diófa alatt.
Ezért is lepett meg, amit Zita barátnőnk mondott, hogy a szerb közmondás szerint nem jó diófa alatt aludni, mert a rossz kisugárzásától kábák leszünk, ha felébredünk. Ha egyáltalán felébredünk. Ko zaspi pod orahom, mozse da se ne probudi. Sejtkárosító juglont tartalmaz, gondoljak csak bele, emlékeztetett rá, hogy a diófa leveléből készült főzet rovarölő. Meg egyébként is, semmi nem nő meg a diófa alatt. Titokzatosak ezek a növények. Szintén Zitától hallom, Horvátországban legalizálták az indiai vadkendert orvosi célra. Mástól is hallottam, hogy szabadon termeszthetnek vadkendert a rákbetegek déli szomszédunknál, mert a kannabisz megöli a daganatos sejteket. Ha ez igaz, akkor mire vár a gyógyszeripar? Nem lehetne ezt gyorsabban kideríteni? Annyi a daganatos beteg.
Interneten utánanéztem és találtam leírásokat az úgynevezett kannabisz olajról, vagyis kivonatról, amit rákbetegeknek ajánlanak: „lényegében a tested azokkal a tiszta molekulákkal eteted, amelyek lehetővé teszik azt, hogy kiegyensúlyozott maradj, mivel az összes betegség a szervezet összhangjának megbomlásából ered. A kannabisz olaj hatásos szinte minden betegség esetén.” Jó lenne, ha igaz lenne, bár éppen ez az utolsó mondat ébreszt némi kétséget. Állítólag klinikai kísérleti fázisban van. Sürgősen meg kell kérni Esztert, kérdezzen meg erről orvosokat. Miért szenvedjen annyi ember, ha ilyen egyszerű a megoldás?
Nézem a kertet és a macskákat. Már csak árnyakat látok a sötétben. Sötét kis szobrokat, akik pillanatokra helyrebillentik a lelkem mindenféle kemikáliák nélkül. Hívom őket, de egyelőre nem jönnek közelebb, csak ha enni adok nekik.
Bartuc Gabriella
