A világ vége pedig a világ kezdete – mondta egy okos ember. És tényleg, azzal, hogy a Naplótól egyik pillanatról a másikra kirúgtak bennünket, most pedig, mintha nem is léteznénk, nem hívtak meg bennünket a megyei napilap 70 éves évfordulójára, tulajdonképpen elérték, hogy összekapjuk magunkat és megpróbáljunk saját erőből olyan online újságot indítani, amilyent érdemes.

Viszolygással vettük tudomásul, hogy a Napló főszerkesztője sok olyan kollégát nem hívott meg a ma esti, május 12-i ünnepségre a Hangvillába, akik tőle eltérően életük 20-30 évét beépítették ebbe az újságba. Úgy tesz, mintha vele és tanácsadóival, támogatóival kezdődött volna minden. Ám akkor nem értem, minek ünneplik az alapítás 70 éves jubileumát? Ünnepeltethetnék például a kinevezésük évfordulóját, szemérmetlenül.

Végül is, szemernyit sem csalódtunk bennük. Várható volt ez a mai mellőzés is. Így viselkednek, ilyen fölényesen, mert megtehetik. Nincs, aki megmondja, hogy ez az egész rosszul veszi ki magát. Önvizsgálat, önismeret? Nem kenyerük, kerülik, mint ördög a tömjént. Holott, ha gyakorolnák, kevesebb lenne a hamis önkép és erősebb lenne a demokrácia. Több lenne a bölcs és kevesebb az esztelen döntés.

Áthúzták az életünket, szegénységbe taszítottak bennünket – hogy patetikusan fogalmazzak.  Ennek ellenére elhatároztuk, hogy ábrázatunkat mosolyra szoktatjuk. Miért ne? Nem hibbantunk meg, csak rádöbbentünk, hogy a világ vége pedig a világ kezdete. Magyarán szólva ideje összekapni magunkat és normális újságot csinálni sürgősen, mert falra mászik már az ember a sok rosszul megírt hírtől és nekrológtól. Ha nem teszünk semmit, a mentális kultúra tovább zuhan és akkor a szakma méltóságáról még nem is beszéltünk. Hozzáértés? Bátorság? Kockázatvállalás? Vagy legalább kimenni a helyszínre és ott első kézből tájékozódni? Tényleg nincs értelme? Tájékozottnak, őszintének már tényleg nem érdemes lenni, vagy mi? Nem olyan környezetben élünk, amelyik ezt honorálná? Ez utóbbit nem hiszem.

A helyzetből következően a feladat adva van. Véget kell vetni a blöffnek, a hantának, az alakoskodásnak. A világ egyensúlya érdekében el kell végeznünk a munkát, ami véleményünk szerint az újságíró feladata: a hiteles tájékoztatást. Enélkül nem tudjuk megérteni sem önmagunkat, sem a másikat, sem a világot. Holott ez mégiscsak elkerülhetetlen lenne a szabad ember számára.

Kollázs: Fenyvesi Ottó (www.fenyvesiotto.hu)

Kövessétek a blogot a facebookon is!